NÉVADÓNK

Báró Eötvös József

Eötvös József 1813-ban született nemesi családban. Édesanyja a német arisztokrácia tagja volt, aki fia oktatását otthon végezte anyanyelvén, vagyis németül. Így Eötvös József még kamaszkorában is csak törte a magyar nyelvet. Ezért édesapja, Ignác nyilvános iskolába íratta és magyar nevelőt fogadott mellé, Pruzsinszky Józsefet. Az ő lelkes magyarsága és liberális gondolkodása gyakorolták az ifjú Eötvösre az első jelentős hatást. Ezt erősítette a pesti egyetem /1826-31/ szellemisége, és Szalay Lászlóval, a későbbi jó nevű történetíróval kötött barátsága. Az egyetem befejezése után Eötvös ügyvédi oklevelet szerzett 1833-ban.

Már korán érdeklődni kezdett a közügyek iránt. Megjelent az 1832-36. évi pozsonyi országgyűlésen. Az 1836-37. évben beutazta Svájcot, Németalföldet, Franciaországot, Angliát, a német területeket és betekintést nyert a fejlett államok társadalmi, politikai, gazdasági és művelődési szerkezetébe. 1837-ben az eperjesi kerületi tábla bírája lett. Részt vett az 1838-as pesti nagy árvíz mentési munkálataiban. A súlyos károkat szenvedett Heckenast Könyvkiadó támogatására egyesítette a magyar írókat, kiadták az Árvízkönyv et. Ennek keretében jelentette meg első jelentősebb regényét, A karthausi -t.

A tisztviselői pályával végleg szakított és az 1839-40. évi országgyűlésen már feltűnést keltett szónoki tehetségével, majd 1840-ben Szalay Lászlóval közösen beindította a Budapesti Szemle című újságot.

Eszméi szolgálatában mondta tollba a Falu jegyzője című regényét, amely 1845-ben jelent meg. A jobbágyfelszabadítás, a törvény előtti egyenlőség érdekében írta Magyarország 1514-ben című regényét. 1848 áprilisától szeptemberéig az első magyar felelős kormány vallás és közoktatási minisztere volt. Batthyány lemondása után elhagyta az országot és Bécsbe menekült, majd Münchenben telepedett le.

1850 végén hazatért, és újra bekapcsolódott a hazai tudományos, irodalmi és politikai életbe. Részt vállalt az Akadémia új életre keltésében, 1870-ben elnökévé is megválasztották. 1861-ben kiadta a Hetilap című újságot. Deák mellett küzdött az országgyűlésen, és részt vett a kiegyezés előkészítésében. 1867 februárjában az Andrássy-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere lett.

Ezen minőségében alkotta meg az 1868. évi XXXVIII. törvénycikket. Ennek köszönhetően Magyarország az elsők között volt Európában, ahol előírták az általános tankötelezettséget. Nevéhez fűződik az 1868. évi nemzetiségi törvény is. Ebben lehetővé tette Magyarországon a nemzetiségi iskolák alapítását, és kimondta a nemzetiségeknek azt a jogát, hogy anyanyelvükön tanulhassanak.

1868 1944 között működött a Néptanítók Lapja , melyet Eötvös József alapított, és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium adott ki hetilapként. Az első olyan pedagógiai szaklap volt, amely korszerű nevelési és didaktikai elveket és gyakorlatot közvetített.

Eötvös József a kormány tagjaként vesztette életét 1871-ben. Egyetemes gondolatai, filozófiája, törekvéseinek egy része ma is aktuális, örök érvényű.